, fn. tt. tornácz-ot, harm. szr. ~a. A ház elébe, de ahhoz épített vagy toldott helyiség, melyet tető fedez egyik vagy másik oldala nyiltan és fa, kő vagy vas oszlopokon áll. Udvarhelyszékben: tornáncz. Zenkernél keleti török nyelven: tur v. tür, (vestibule, Vorhaus). Gyarmathi Sámuel a franczia tournant szóval rokonítja, mely am. forduló; különösebben azon hely, hol a kocsi megfordúlni szokott.