, fn. tt. tubát. Jelentésre nézve l. GALAMB. Egyezik a német Taube szóval; régi németben: túba, túbe, góth nyelven: dúbo, régi szász nyelven: dúbha, dúfa, svédül: dufwa, angolul: dove stb. A magyar tuba szó kedveskedő név is, t. i. átv. kedves nőt, leányt jelent. Édes tubám.
"Érted adom azt is tubám,
Csak szádhoz érhessen a szám.
(Csokonai).
Kicsinezve: tubicza, v. tubika.
Mi származását illeti, talán természeti hangutánzó, mint Adelung is vélekedik. V. ö. TURBÉKOL.