, (tud-at) fn. tt. tudat-ot, harm. szr. ~a. v. ~ja. 1) Minden, amit tudunk, tárgyilagosan, vagy elvontan véve, s ebben különbözik az alanyilag vett tudás-tól. 2) Lelki állapot, midőn eszünkön vagyunk, s magunkat a külső tárgyaktól megkülönböztetjük, öntudat; ellentéte: önkivület, önkivüli állapot. A személyragozott tudtom, tudtod, tudta, tudtunk stb. szók nem annyira a ,tudat szónak mint inkább azon ismeretes igenévnek alakulásai, mely leginkább e személyragokkal együtt van használatban, s ez alakulás folytán még némely viszonyragokat vesznek föl: tudtommal, tudtoddal, tudtával; tudtomra, tudtodra, tudtára. Ezen dolog tudtommal történt. Tudtomra adták, hogy... Tudtodra esett-e, mi történt távolléted alatt?