, fn. tt. tor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Vendégség, lakoma; különösebben így hívják 1) azon vendégséget, melyet a megholtnak rokonai a temetés után azon meghívott ösmerősöknek adnak, akik az utolsó tisztességtételnél jelen valának, halotti tor. 2), azon lakomát, melyet disznóöléskor a család tagjai s velök néha mások is tartanak és élveznek.
Persa nyelven: tur (convivium, Vullersnél szónál 7) pont alatt, máskép: tój szintén Vullersnél). Vámbéry szerént csagataj nyelven: tor (lakoma), és oszmanli nyelven: toj, melyet Vullers ,nuptiae szóval értelmez.