, (tom-pa-ít v. tom-pít) áth. m. tompít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. 1) Valaminek élét, hegyét, csúcsát elmetszi, elvásítja, elkoptatja. Kardot, kést, villát tompítani. Sok irás megtompítja a tollat. Nyilat tompít, aki serpenyőt lövöldöz. (Km.) 2) Átv. az érzékeket, vagy elmetehetséget fogékony erejöktől megfosztja, illetőleg érzéketlenné vagy butává, ostobává tesz. A mértéktelen élet, tompítja az érzékeket, és az észt.