, természeti hang, melyből tomb, tombol, tombolás, tulajdonkép kicsapongó jó kedvre vonatkozó szók származnak, mely topogással, ugrálással jelenkezik; lágyabban ejtve: dom, honnan dombéroz. Ide tartozik a hangszert jelentő tombura v. tambura is. Hasonló származási viszonyban állanak a szintén hangutánzó gyökökből kifejlett zsémb zsémbel, bömb bömböl, doromb dorombol, dörömböl, zörömböl, csörömpöl, kolompol. Sándor István szerint ,tomb jelentett hajdan lakomát, lakmározást is, mely gyakran tombolással, tánczczal szokott párosulni.