, (tom-ka) mn. tt. tonkát. Szoros ért. aminek hegye végét elvágták, vagy eltörték. Tonka kés, tonka kard, melynek hegye nincs. Tonka ujjak, melyeknek egy vagy két izét elmetszették. Tonka szarv, melynek hegyét lefürészelték. Átv. tonka orr, tompa, széles, mintha hegyét elmetszették volna. Egyezik vele: csonka, továbbá tompa, azon különbséggel, hogy ez szélesebb értelmű, s nem csak a testek hegyére, csúcsára, hanem élére is vonatkozik, és hogy ez átv. értelemben az érzékekre és elmére is alkalmaztatik. A tonka szóval legközelebbi rokonságban van a těnk vagy tönk, mint megcsonkított darabfát jelentő. E szerint törzse tonk am. tönk v. těnk, mely a képzővel megtoldva melléknévvé alakult, s jelent tenkhez hasonló valamit. V. ö. TEM, vagy TOM gyök.