, (tol-ong) gyak. önh. m. tolong-tam, ~tál, ~ott, htn. ~ni v. ~ani. Mondjuk mozgásban levő sürű néptömegről, vagy állati seregről, nyájról, csordáról, midőn egymást tolva, nyomkodva, taszigálva halad. Tolongnak a vásári népek, az itatóra siető barmok. Tolongottak, mint az esztergára hajtott juhok. (Pázmán préd. 475. l.). Azon gyakorlatos igék egyike, melyek képzője közbevetett n-t vesz föl, mint, tátong, dúlong, szállong, fetreng stb.