, (tom-b) fn. tt. lomb-ot, harm. szr. ~ja. 1) Mint hangutánzó jelent zajos, lármás, dobogó, topogó ugrálással járó mulatságot, vigságot, lakomát. 2) Am. ducz gyanánt alaptámasztékúl szolgáló tönk, tőke, tuskó vastag gerenda. Tombot tenni a foltozás végett partra kivont hajó alá. Képeztetésre hasonlók hozzá a részint önállóan élő, részint csak származékaikban rejlő gomb, domb, lomb, czomb, doromb, gömb, romb, zsémb, bömb, hömb stb.; származéka némi értelmi módosítással: tombácz, azaz hajó helyett malom alá tétetni szokott, kivésett vastag tölgyfaderék, melynek belső ürege 46 lábnyi átmérőjü. Egy malom alá Szeged tájékán három tombáczot tesznek, kettőt a malomház alá, egyet pedig tarhajó vagy völgyhajó gyanánt a készségen kivül. A tomb és tombácz, tehát körülbelül oly viszonyban állanak egymáshoz, mint a gomb és gombócz, a gömb és gömbőcz, a lap és lapácz. Mi elemzését illeti, l. TÖM v. TOM, gyök.