, (tom-b-ol) önh. m. tombol-t. 1) Örömében, széles kedvében ugrál, tapossa a földet. Tombol a lakmározó legénység. Egyezik vele dombéroz. 2) Szélesb ért. akármiféle indulatból nagy robajt csinál. Mérgében, haragjában tombol. Gyöke a természeti hangot utánzó tom.