(tol-d) áth. m. told-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Bizonyos mennyiséghez, vagy nagysághoz járalék vagy pótlék gyanánt hasonnemű valamit hozzá ad, illetőleg hozzáadással nagyobbit, szaporít valamit, különösen hozzá varr. A rövid ruhához egy két hüvelyknyi kelmét, szegélyt toldani. A tagosztályban jutott telket néhány négyszögü öllel megtoldani. A hajtekercshez vendégfürtöt toldani. Bajuszát megtoldani.
"Nem mondom, hogy szeretlek,
Mi haszna mondanám?
Te szómra nem hajolnál,
S csak búmat toldanám.
Vörösmarty.
A Müncheni codexben (Luk. XX.) a latin addo értelmében szó szerint használtatik: "És hozjá tolda más szolgát ereszteni (et addidit alterum servum mittere). "És tokla harmadot ereszteni (et addidit tertium mittere).
Eredetre nézve a tol igének átvitt értelemben használt módosúlata; mennyiben a toldás mintegy hozzátolás által történik. Nyelvünkben több oly egyszótagu ige van, melyek d toldalékhangot vesznek föl, mint, kenfen kendfend, mosd(-ik), kér-d stb. V. ö. ~D, (2), igeképző; és TÓD. (1).