, fn. tt. tolmács-ot, harm. szr. ~a. Személy, ki egymással értekezni, vagy beszélni akaró, de egymás nyelvét nem értő személyek között, mint azok nyelveiben jártas, magyarázóként közbenjár, vagyis az egyiktől mondottakat a másik nyelvén eléadja. Tolmács által értekezni, tanácskozni, tudakozódni. Széles ért. minden magyarázó, vagy értelmező. Te légy tolmácsa gondolatimnak, vágyaimnak, érzelmeimnek. Idegen származásu szó. Mongol nyelven: tolmacsi, honnan tolmacsila-khu, = tolmácsol-ni, tatárul: tulmas, oroszul: tolmacs, lengyelül: tlumacz, németül: Dolmetscher, (dolmetschen am. tolmácsolni,) török-persa-arab nyelven: tardsamán, tardsumán, turdsumán, ezen igétől: tardsama (= fordítni). A törököknél eléjön dragomán, drogemán, trugmán alakokban is.