, (to-l-u-ász-kod-ik) k. m. tollászkod-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk madárról, midőn csőrével tollai között piszkálódik, azokat a farcsikból kiszívott olajnemü anyaggal nyirkosítja, tisztogatja, rendezgeti, huzogatja; rövid szóval, midőn tollaival bibelődik. Emberről szólva, am. hajából, ruhájáról az oda tapadt tollakat pelyheket szedegeti; átv. ért. haszontalansággal tölti az időt.
Ez időnek törzsöke az önállólag nem divatos tollász, azaz, tollakkal bánik, vagy bánó.