, (toj-ik) k. m. toj-tam, ~tál, ~ott. Általán, tojást, vagy tojásokat nyom, tol, bocsát ki magából. Tojnak a tyúkok, ludak, réczék, s egyéb madarak. Tojik a kigyó, krokodil. Tojnak a bogarak, legyek. V. ö. TOJÁS. Valamint a természeti szükségre vonatkozó eszik, iszik, szarik, húgyik, fosik stb. úgy a tojik is átható ige gyanánt tárgyesetes viszonynevet vonz. Az ő tyúkja nagyobbat tojik. Egyet tojott, s megkotlott. (Km.). Népies nyelven, mintegy szépítőleg szólva, am. szarik.
Gyöke toj nem egyéb, mint a tol igének lágyított módosulata, honnan tojás am. tolás, vagyis a szoros értelmű nőstényi petének kitolása; miért régebben némelyek igy is irták: tolyik, tolyás.