, (tok-l-ász) fn. tt. toklász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon száraz hártyaféle levelke, vagy is tokforma burok, mely a gabonaszemekről, midőn megérnek, leválik.
Gyöke a burkot jelentő tok, s törzse a divatban nem levő toklik, azaz, tokja lehúll, elválik, mint hámlík, vedlik, küklik, fejlik, melyekből lett: hámlás, vedlés, küklés, fejlés, s e szerint a toklász am. toklás t. i. átv. ért. a cselekvést vagy állapotot jelentő név gyakran az eredményt jelentő helyett használtatik, pl. tojat, irat helyett tojás, irás. V. ö. ~ÁSZ, ~ÉSZ képző.