fn. tt. tok-ot, harm. szr. ~ja. 1) Széles ért. halnem, melynek szálkái nincsenek, hanem porczogói, ikrája igen sok, mely igen izletes és melyből a caviar-féle nyalánkságot készítik. Nevezetesebb fajai: a közönséges tok, mely mázsányira megnő, (antacaeus); a sőreg (sturio secundus) oroszul: sevruga; a kecsegetok, melylyel a Tisza és Szamos különösen bővelkedik (sturio primus) és a viza, latinul: huso, németül: Hausen, mely mindnyájok között legnagyobb, s a közönséges tokkal együtt nagyobb folyóinkba a fekete tengerből úszik föl ívás végett. A halászok nyelvén a viza, tok, és sőreg, általán kötélhal-nak neveztetik, mennyiben nem bárkába zárva, hanem kötélre kötve tartják. Mi eredeti jelentését illeti, talán a toka szóval rokon, minthogy ezen halak húsa, kiválólag tömött, s egész testök hengerded gömbölyű, mintha föl volna dagadva.