, (toj-ó-os) mn. tt. tojós-t, v. ~at, tb. ~ak. Mondják különösen tyúkról, mely folytonosan tojik, melynek petefészke ki nem száradt. Tojós tyúk. Jó tojós tyukjai vannak. Ellentéte: kotlós, mely ideiglen tojni megszünik, s tojásokra ülni és azokat kikölteni vágyik.