, (to-l-u-as) mn. tt. tollas-t, v. ~at. tb. ~ak. 1) Minek testét mez gyanánt tollak födik. A madarak tollas állatok. 2) Tollal diszített, vagy tömött, vagy behintett, beszemetezett. Tollas kalapot viselni. Tollas bot a régi vezérek, és vezénylők jelvénye, buzogánya. Tollas lábu galamb, máskép: gatyás. Tollas párna, vánkos, zsák. Tollas haj, melybe tollszálak, pelyhek keveredtek.