, (toka-fék) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. lófék, vagy kantár, mely állazó szíjjal el van látva. 2) Átv. növénynem az anyahímesek seregéből; bokrétája öt szirmú, a magzat fölött; pilise nyelve tövén homorú és tokás, honnan a neve; anyaszála kihegyzett, a porhon hátul melléje nőtt. (Neottia.) Fajai Diószegi-Fazekasnál: kukora, és gyökerező tokafék.