, (to-l-u-at-lan) mn. tt. tollatlan-t, tb. ~ok. 1) Aminek tollai nincsenek; vagy még ki nem nőttek. A négylábu állatok tollatlanok. Az ember kétlábu tollatlan állat, mint Pláto, talán tréfából, mondotta. Tollatlan verébfiak, meztelenek. 2) A mi tollal diszítve, vagy töltve nincsen. Tollatlan kalap, süveg. Tollatlan párnahéj. Ellentéte: tollas. Határozóként am. tollatlanul.