, (tok-ol-a) fn. tt. toklát. Azon bőrnemű hártya, vagy burok, melyben a gyermek, vagy más állati magzat, különösen borju, bárány, csikó az anyaméhből kijő. Némely tájakon egyszerüen burok, hangváltozattal: bürök, több vidéken pedig pokla. A dolog természetéből világos, hogy gyöke a takarót burkot jelentő tok, melyből lett a divatban nem lévő ige tokol, azaz, burkol, takar, s ebből tokló, tokla.