, (tor-ok-ol-at) fn. tt. torkolat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) l. TOROK. 2) Nyilása, nyiladéka valamely bányaüregnek, barlangnak, pinczének stb. 3) Valamely folyamnak egy másikba, különösen tengerbe szakadása. 4) Szabó D. szerént annyi is mint szűk, mély völgy; s nála eléjön ez is: tenger torkolatja.