, (tom-p) fn. tt. tomp-ot, harm. szr. ~ja. Molnár Albertnél am. tompor, vagy tompora. Menynyiben dudorút, gömbölyűt jelent, hasonlók hozzá domb, gomb, czomb, csomb, gömb, csömb, hömp. Különbözik tőle az elmetszésre, elvágásra vonatkozó tomp, melyből tompa, tompúl, tompít származtak. V. ö. TOM v. TOM gyök.