, (tob-oz-ó-od-ik) belsz. m. tobzód-tam, ~tál, ~ott. Torkosan, duskálkodva lakmározik, dőzsöl, hasát tölti. Szabó Dávid szerént: zabál; máskép: dobzódik. Gyöke tob puffadtat jelent; miszerint tobzódni v. dobzódni tulajdon szoros értelemben annyit tesz, mint sok étel-itallal a hast dobaszszá tenni. Ily fogalmi viszonyban áll a német schwelgen dobzódni, és schwellen dagadni, puffadni, duzzadni. V. ö. TOB. (2).