, (tisz-t-ěl-et-len) mn. tt. tisztěletlen-t, tb. ~ěk. 1) Tiszteletben nem álló, akit vagy amit nem tisztelnek. Tiszteletlen elüljáró, hivatalnok. 2) Illetlen, a mások iránt tartozó illemet, tiszteletet sértő. Tiszteletlen beszéd, magaviselet. A templomban tiszteletlen módon kacsingatni, nevetgélni.