, (tisz-t-ěl-et-ěs) mn. tt. tisztěletěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Tisztelést, becsülést, szerző, tisztelettel járó. Tiszteletes magaviselet. Tiszteletes polgári állás, rang, hivatal. 2) Népünknél általán divatozó szokás szerint a protestáns egyházi személyek czíme. Tiszteletes úr! v. uram! V. ö. TISZTELENDŐ.