, (tip-ěg) gyak. önh. m. tipěg-tem, ~tel, ~ětt. Egy helyben maradva, vagy lassu léptekkel haladva, s aprózva tapossa a földet. Tipegtopog, mint a tojó galamb. (Km.). Az inagyöngült vén ember tipegve jár. Máskép: tipes, csagataj nyelven: dipsz-er. (Abuska 61. l., az er részesülő féle végzet). V. ö. TAP.