, (til-al-om-as) fn. tt. tilalmas-t, tb. ~ok. Tiltott hely, t. i. erdő- vagy legelőrész, melyet a sarjadék, vadállomány, illetőleg fű tekintetében ember és állat elől árokkal, keritéssel, vagy csak kitüzött jegyek által tilalom alá helyeznek. Félénk szív megy a tilalmasba. (Km.). l. TILOS, (2).