, (tető-pont) ösz. fn. A tetőnek legmagasabb, legfelsőbb csúcsa, hegye. Átv. bizonyos minőségnek, állapotnak magassági, nagysági határfoka. A dicsőség tetőpontját elérni. Csillagászati ért. a szemlélőnek feje fölött levő vagy képzelt pont, az égnek boltozatán (Zenith). Ellentéte: lábpont (Nadir).