, (to-a) helyhatárzó. Baranyai tájejtéssel am. tova, messzére, távolra. Toa ment. Kinek jó szemei vannak, az toa lát. Katalin prózai legendájában edetoa (v. toá) am. ide-tova, ide s tova. (Toldy F. kiadása 216. l.) Összehúzva tá, mely a gyermeknyelvben kettőztetve divatozik (pl. tátába ment, azaz, eltávozott); máskép: tacs. Hasonló változatokkal fordúl elé hoa, hova, há.