, (tisz-t-ěs-ség) fn. tt. tisztěsség-ět, hárm. szr. ~e. 1) Tisztes állapot, vagy tulajdonság, külső erkölcsi becsületesség. Ruha tisztesség, pénz emberség. (Km). Utolsó tisztesség am. temetési szertartás. 2) Mások iránt viseltető illemesség. Megadni mindenkinek az illő tisztességet. Másoktól tisztességet kivánni. Tisztességgel legyen mondva.