, TÓDIT, (to-od-ít) áth. m. tódít-ott par. ~s, htn. -ni v. ~ani. Hajtva, sürgetve, vagy bizonyos erkölcsi inger által eszközli, hogy többen valamely helyre sietve, s mintegy tolongva öszvegyüljenek. Piaczra, utczára tódítani a népet. A kiváncsiság sok embert öszvetódított a látványra. Hangváltozattal egyezik vele csődít. Képeztetésre hasonlók hozzá lódít, nódít, hódít, bódít (boldít), indít, szédít, bődít, kondít, zúdít, stb. V. ö. TÓD, (1).