, elavult törzsszó, melyből a toboroz, v. toborz, toborzék, toborzékol, és toborzó, toborzok származtak, s minthogy mind ezek topogó tánczra, szökdelésre vonatkoznak, innen valószinüleg a toboz a magyar táncznak azon saját ütenyű nemét jelenthette, melyet ma a nép németesen verbunkos-nak nevez. Keményebb kiejtéssel: topor. Egyébiránt hajdan divatozhatott igeképen is, mint a tipor, teper igék.
Ezen elemzésből világos, hogy a toborzó és rokon származékai nem a tábor módosulatai, mely véleményre az adott alkalmat, hogy esetleg a toborzó oly tánczot jelent, melyet különösen a hadi férfiak szerettek lejteni.