, (tob-oz) fn. tt. toboz-t, tb. ~ok, v. tobzot, tobzok. Némely növények, különösen a komló- és fenyü nemüek virágait s magvait tartalmazó olyan pikkelyes barkatermény, melynek puha pikkelyei a gyümölcs mérésekge megkeményednek sőt meg is fásulnak. Tobozosfák (Zapfenbäume). Képzőre egyeznek vele: koboz, lemez, nemez, tegez, száraz, igaz, csimaz. Eredetére nézve l. TOB. (2). Egyezik vele gyökben a finnlapp dieppe (fenyüfák gyümölcse. Budenz J.).