, (tizěn-két) ösz. számnév. Tizen fölül még kettő, 10+2. Élünk vele, midőn a viszonynevet közvetlenül megelőzi. Tizenkét ember, tizenkét óra, tizenkét mázsa. Különben kettő. Tizenkettőig számlálni. V. ö. KÉT, KETTŐ. Különféle viszonyokban: tizenketten vagyunk; tizenkettőn alul soha sem voltunk; tizenkétszer lemásolni valamit; tizenkettedik v. kettődik; tizenkétrét, tizenketted v. kettődfél; tizenkettejével.