, fn. tt. tivornyát. Sándor István szerént taberna vinaria, azaz, borkorcsma, csapszék. Szokott érteményben ivók, dőzsölők zajos, lármás mulatsága. Ugyan ily értelemben használtatnak e rokonhangu szók: devernya, dávorikolás, dáridó, dálibó, dorbézolás, dombérozás, dinomdánom. Alig lehet kétség benne hogy tivornya és devernya szókat a diákos emberek a latin taberna után hozták nyelvünkbe s mint több más latin szó, a nép között is különfélekép módosúlva elterjedt.