, TIZES, (tiz-es) mn. tt. tizes-t, v. ~et, tb. ~ek. Ami bizonyos nemü egységekből tizet foglal magában. Tizes malom, mely tíz kövön őröl, tíz kereket hajt. Tizes vászon, tíz nyüstös, jobbféle vászon. Mint önálló főnév (tárgyesete: tízes-t, többese: ~ěk) jelent pénznemet, mely 1) tiz krajczárt, fél húszast ér. Egy tizesen adni, venni valamit. 2) am. tizforintos bank v. pénzjegy. Számtani ért. oly szám, mely kereken egy vagy több tizet foglal magában, a kilenczvenig bezárólag, azaz, 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90. A több számjegyből álló sorozatban jobbról bal felé a második helyen lévő számjegy, pl. ebben 3546, a 3 ezeres, az 5 százas, a 4 tizes, a 6 egyes.