sarkszámnév, tt. tíz-et. Kétszer öt, vagy ötször kettő, vagy is tárgyhoz kötve, azon szám, mely két kezünk, vagy két lábunk öszves ujjainak megfelel. Úgy tudja, mint a tíz újját. (Km.). Tíz újjon tíz köröm. Kétszer tíz=húsz. Háromszor tíz=harmincz, régiesen: harmicz. Tizszer tíz=száz. Tizszer száz=ezer. Tizszer ezer=tízezer. Különféle viszonyragokkal: tizen vagyunk; tizěn fölül voltunk; tízszer annyi; tized rész; tizedik ház a szöglettől; tízenként jönnek; tízével adják a tojást; tizszeres kárpótlás, büntetés; tizszerte drágább.
Egyezik vele közelebbről a finn-ugornyelvek közől a szürjän és votják dasz, az indoeurópai nyelvek közől a szanszkrit daçan, czigány des, oskét desz, densz, örmény taszn, hellen δεκα, latin decem, kelt dec, litaui dészim-ti, régi szláv deszengt(i), magyarhoni szláv deszat, ggeszet, gyeszaty, dzesecz stb. E kevésből is az tetszik ki, hogy eredete, illetőleg alapértelme a legrégibb ős korban tünik el. Némely nyelvészek, különösen Benfey, Heyse stb. a szanszkrit daçan szót a daç gyöktől származtatják, mely mutatást (t. i. kézzel, újjakkal mutatást is) jelent, innen rokonitják a görög δεηα−τ a δειξνυμι (mutatok) igével, s a latin decem-et a digitus névvel stb.
A magyarban mi a tíz számnevet a těsz v. těszěn, (tájdivatosan: tész v. tészen) igével merészeltük viszonyba hozni, minthogy azon ige mindkét eredeti jelentése (helyez; csinál) a kézre (rendszerént mind a két kézre) vagyis az ujjakra vonatkozik. Sőt az sem volna épen képtelenség, ha a k és t hangok fölcseréltével a kéz szót vennők a tíz-nek is alapúl, mint ez köp székely töp, töpörödik székely köpörödik, kövér tövér szókban is történik. (l. Budenz József szóegyeztetéseit TILT, TITOK, TOROK, TÖPÖRÖDIK szók alatt). Ezért merészeltük az öt szót is ököl szó ök gyökével, sőt az egész ökl törzszsel is rokonítni; minthogy valamint a k-nak úgy az l-nek is t-vé változtáról példák hiányában nem vagyunk (poroszló porosztó, képmutaló képmutató).