, (tisz-t-ség) fn. tt. tisztség-ět, harm. szr. ~e. 1) Bizonyos ranggal, kitüntetéssel járó állapot a társadalomban, vagy testületben, mely által az úgynevezett tisztek másoktól különböznek, tiszti rang, tiszti hivatal, tiszti állás. Tisztségre emelkedni. Alsóbb rendű, felsőbb foku tisztség. 2) Tisztek testülete. Városi, kormányhatósági tisztség. Ezredbeli tisztség. V. ö. TISZT.