, (tit-k-on) ih. Alattomban, mások észrevevése, tudomása elől elrejtve, takargatva; mások előtt elhallgatva. Titkon forralni, tervezni valamit. Titkon jót tenni, valakivel. "Tahát ő es (is) felmene az innepnapra nem jelennen (nyilvánosan) de monnal (mintegy) titkon. (Münch. cod. János. VII.).
A maga nemében azon határozók osztályába tartozik, melyek főnevekből alkotvák, mint: módon, éhen, szomjan, kéjen, télen, nyáron stb.