, (tiszt-tartó) ösz. fn. A nagyobb urodalmakban főbb rangu gazdasági tiszt, kinek igazgatása alá rendszerént több gazdaság tartozik, s kinek elnöklése alatt az alárendelt ispánok, illetőleg más ily tisztek is időszakonkint tanácskozásokat tartanak, tőle rendeleteket vesznek stb. miért is kitünőleg (per excellentiam) neveztetik tiszttartónak azaz tisztnek, tisztviselőnek. A Debreczeni Legendáskönyvben olvassuk: "Pilátos kegyig a császártól tisztül (tisztként) tartja vala Jéruzsálemöt. (Toldy F. kiadasa, 56. l.) A hazánkbeli németeknél: Verwalter, vagy Hofrichter, s a szlávoknál: uradnih, latinul: provisor, v. procurator. A régieknél jelentett fejedelmi helyettest, helytartót is, "Pontius Pilatus tiszttartója levén Judaeanak. (Káldi Luk. III). Pogányoknak királyi uralkodnak ő rajtak, és kik hatalmat valnak ő rajtak, tiszttartóknak hivatnak. (Münch. cod. Luk. XXII.). "Mikoron Effesomba predikállana, megfogattatték a tiszttartótól és Rómába viteték. (Debreczeni Legendáskönyv. Toldy F. kiadása. 53. l.).