, (tisz-t-ěl-kěd-ik) k. m. tisztělkěd-tem, ~tél, ~ětt. Valamely becsben tartott vagy magasabb állásu, rangu személy iránti figyelmét, hódulatát bizonyos illedelmi cselekvés, illetőleg szertartások által kitünteti. A hires férfiaknál, előkelő uraknál, hölgyeknél tisztelkedni. A városba érkezett főrangú személyeknek tisztelkedni. Tisztelkedik a katonaság, midőn diszöltönyben, fegyveresen, a szemletartó tábornok előtt elvonúl, fegyverét meghúzza stb.