, TISZTULAT, (tisz-ta-úl-at) fn. tt. tisztúlat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Tisztuló v. tisztult állapot. "Mária tisztólatinak napi (dies purgationis. Münch. cod. Lukács. II.). A zsidóknak tisztólatjok szerént (secundum punficationem. Ugyanott János II.).