, (tisz-t-ěl-et-len-ség) fn. tt. tisztěletlenség-ět, harm. szr. ~e. 1) Állapot, midőn valakit nem tisztelnek, gyaláztatás. Tiszteletlenségben lenni, élni. "Miolta ez világban élek, ilyen tiszteletlenség nem esett vala rajtam és eltürhetlen volt volt volna es (is) énnekem, ha az k(egyelm)ed személyét nem néztem volna, mert nem szoktam a barátorczát, és tiszta orczával akarok az koporsóban mennem. Levél 1560-ból (Szalay Ág. 400 m. l. 1560. l.). 2) A mások iránt tartozó tiszteletnek hiánya, vagy a tiszteleti kötelességnek tényleges megsértése; illetlenség.