, (tisz-ta-ít) áth. m. tisztít-ott, par. s. htn. ni. v. ani. 1) Valamely testről a mocskot, szenynyet lecsiszolva, ledörzsölve, lemosva stb. azt fényessé, ragyogóvá, a tapadékrészektől mentté teszi. Ruhát, kardot, puskát tisztítani. Csizmát kefével, lovat takaróval tisztítani. 2) Valaminek héját, tokját, bőrét lehúzza, lehántja. Burgonyát, répát, petrezselymet tisztitani. 3) Valamely tömegtől az idegennemű részeket elválasztja, salakját, söprejét kivonja. Némely orvosszerek kitisztítják a beleket. 4) Átv. erkölcsileg tisztává tesz, a bűn szennyét mocskát lemossa valakiről. Régiesen pl. a Müncheni codexben: tisztejt "Uram ha akarsz megtisztejthatsz engemet (Máté VIII.). "Jaj tünektek irástudók levalták képmutalók, kik megtisztyátok azt mely küvöl vagyon a kelyhen (Máté XXIII.). Ugyanitt tisztót is. "Tisztóhad meg (tisztótsad v. tisztítsad meg, t. i. h a régieknél a parancsoló módban igen gyakran am. a mai t-s) előszer azt, mely belől vagyon. Sz. Krisztina életében is olvassuk: "Es tisztóh meg az szeplőktől, kik reám vettetének. (Toldy F. kiadása a Debreczeni Legendáskönyv végén 189. l.) ,Tisztít törzstől: "Édes laput keress és jól megh tisztíhad (Régi Magyar Nyelvemlékek. II. Kötet. Vegyes t. 46. l. 15311542. és közötti korból). Ma is hallható Abaúj megyében: tisztijad.