, (tisz-t-a-talan) mn. tt. tisztátalan-t, tb. ~ok. 1) Mocskos, szennyes, mosatlan, mosdatlan. Tisztátalan test, fej, arcz, kezek. Tisztátalan lak, butorok, öltözékek. Tisztátalan edények, evőeszközök. 2) Idegenszerű részekkel, salakkal, seprüvel stb. vegyített. Tisztátalan italok, ételek. Tisztátalan buza, bab, liszt. 3) Átv. ért. ami az embert erkölcsileg beszenynyezi, szemérmetlen, buja, trágár. Tisztátalan élet, személy. Tisztátalan beszéd. Tisztátalan gondolat, vágy, szándék.