, (tisz-t-elen-ít) áth. m. tisztelenít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. A Régi Magyar Passióban többször is eléfordúl ,dísztelenít értelmében. "Es őneki tisztelendő fénes ifiúnak arczáját nyavalyásságos es ondokságos hagyapásokval (köpésekkel) tisztelenittik vala. (Toldy F. kiadása 89. l.). "Ó en édességes uram jó Jézus Krisztus, ez világnak teremtéje, miképpen ülsz, es megutálván, tisztelenitvén! hol vannak az te barátid? (Ugyanott 96. l.).