Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TISZA, (1), folyó neve, tt. Tiszát. Nagyságra második, s hajókázható folyóvíz Magyarországban, mely felső Mármarosban két forrásból fakad, s miután több kisebb nagyobb folyót fölvett, Tittelnél a Dunába ömlik. Tisza melléke v. Tisza vidéke azon földterület, mely a Tisza jobb és bal partján terjed el. Tiszán innen, a Tisza jobb partján, Tiszán túl, a Tisza bal oldalán. Lassan foly a Tisza, boldog a ki issza. (Km.). A Tisza és a Duna, mint hazánk fő folyamai nagyban szerepelnek a népdalokban.

"Tiszaháti kis leány,
Gyere által a Tiszán,
Ha általjösz a Tiszán,
Megcsókollak a partján.“

"Tisza! habod azért vidám,
Mert tebenned fürdött rózsám.“

"Duna mellett van a házunk,
Kinyilt már a rózsa nálunk.“

"A Tisza, a Duna beh zavaros,
Az én kis galambom beh haragos.“
           Népdalok.

"Menjünk innen fakó lovam,
Tisza ide nem messze van,
A Tiszában megitatok,
A Dunáig meg sem állok.“
           Vörösmartytól.

Valamint több más folyó nevét, úgy a Tiszaét is a kuvasz és komondorebeknek szokta adni a nép. Tisza, Duncsi ne! A régi s középkori latin iróknál Tibissus, Tibiscus, Pachyssus, Tibisca, Tiscia, s ezek után alakult a magyaros Tisza németül Theisz.