, folyó neve, tt. Tiszát. Nagyságra második, s hajókázható folyóvíz Magyarországban, mely felső Mármarosban két forrásból fakad, s miután több kisebb nagyobb folyót fölvett, Tittelnél a Dunába ömlik. Tisza melléke v. Tisza vidéke azon földterület, mely a Tisza jobb és bal partján terjed el. Tiszán innen, a Tisza jobb partján, Tiszán túl, a Tisza bal oldalán. Lassan foly a Tisza, boldog a ki issza. (Km.). A Tisza és a Duna, mint hazánk fő folyamai nagyban szerepelnek a népdalokban.
"Tiszaháti kis leány,
Gyere által a Tiszán,
Ha általjösz a Tiszán,
Megcsókollak a partján.
"Tisza! habod azért vidám,
Mert tebenned fürdött rózsám.
"Duna mellett van a házunk,
Kinyilt már a rózsa nálunk.
"A Tisza, a Duna beh zavaros,
Az én kis galambom beh haragos.
Népdalok.
"Menjünk innen fakó lovam,
Tisza ide nem messze van,
A Tiszában megitatok,
A Dunáig meg sem állok.
Vörösmartytól.
Valamint több más folyó nevét, úgy a Tiszaét is a kuvasz és komondorebeknek szokta adni a nép. Tisza, Duncsi ne! A régi s középkori latin iróknál Tibissus, Tibiscus, Pachyssus, Tibisca, Tiscia, s ezek után alakult a magyaros Tisza németül Theisz.