, (tiszta-búza) ösz. fn. Így nevezik a búzát, midőn abban semmi más gabonafaj (a mezőn), vagy gabonaszem (kicsépelt és rostált állapotban) főleg pedig rozs nem találtatik. Átv. ért. feddhetetlen jellemü ember. "De az (a fő szolgabiró) nem tiszta búza, elbocsátta (bocsátotta) vala őket (a gonosztevőket). Szalay Ág. 400 m. levél (364. l.).