, (tisz-t-ěs-ség-ěs) nm. tisztěsségěs-t, v. et, tb. ~ek. Az illető személynek rangjához, korához, állásához, illő, nem sértő külsejü; a maga nemében szerény illedelmes, közép mértéket tartó. Tisztességes viselet, lakás, bútorok. A tisztességes ,nem néha kedvesebb, mint az izetlen ,ugy (Km.). Jobb a tisztességes háborúság, mint a színes barátság. (Km.).